Vérfarkasok

Beszélik, hogy éltek olyan népek a földön, kik istenként tisztelték a farkasok falkáit. Ezeknek az embereknek az anyja volt Gaia, ki megteremtette a természet szépségét: a földet, a vizet, az eget és minden egyebet, ami ezekhez kapcsolódik.
A harcos, nomád emberek körülvették magukat a közelükben megszelídülő fenevadakkal. Évtizedekig szimbiózisban éltek, míg végül már azért könyörögtek a Földanyához, hogy szabadítsa meg őket a földi élet egyhangúságától, mocskától, hogy had váljanak ők is olyan szabaddá, erőssé és fenségessé, mint az oly mélyen tisztelt állatok.
Gaia meghallotta a kívánságot, s egy napon választ is küldött rá. Egy hét volt még teliholdig, mikor a bestiák megvadultak… Nem álltak többé őrt a gyermekek mellett, s nem kísérték vadászatra a férfiakat. Szűkölve ugrottak azok nyakának, akik barátként tekintettek rájuk.
Téptek, szaggattak, volt akit csak megsebeztek, de olyan is, akit teljes egészében felfaltak. Majd mikor a növekvő Luna lebukott az égről, mint akik jól végezték dolguk, tűntek el az erdő misztikus csendjében.
A Nap első sugarai a sérült és holt emberekre siklottak. Voltak köztük páran, kik lábra álltak, s könnyeiket hullatva mérték fel a történtek eseményeit. Lefektették kunyhóikba azokat, kikből akár az élet legapróbb jele is sugárzott, s gyógyfüvekkel hintették a sérüléseket, valamint a cserepes ajkakon erős főzeteket oszlattak szét… Majd mikor beköszöntött az éjszaka, a rémálmok mezejére eresztették elméjüket.
Mind ugyanazt látták: zavaros képsorokat több méteres, két lábon járó, agyaraikat villogtató, hatalmas karmokkal rendelkező szőrös szörnyetegeket.
Forgolódtak, testük felhevült, de a pillák csukva maradtak egészen hajnalig.
Mikor újra a világra tekintettek lélektükreiken keresztül, ismét áldották Gaianak jóságát és csodálatos hatalmát: sérüléseik soha nem látott sebességgel húzódtak össze és hegedtek be.
Ám csak a hatodik éjjelen értették meg az Istennő akaratát: míg a Hold fényes tallérja a sötét eget díszítette, addig ők új életet, új jelent kaptak. Nem sok mindenre emlékeztek az átalakulásból, de arra rájöttek, hogy a telihold előtti éjjeleken saját maguk jövőjét látták.
Megváltoztak a teljes holdak közötti időkben is: új képességeket, felülmúlhatatlan gyorsaságot, furcsa beidegződéseket fedeztek fel magukon és társaikon is.
S volt, ami átokként nehezedett rájuk: asszonyaik nem szültek többé gyermeket, s a megsebzett fiatalok sem cseperedtek tovább. Mindannyiuk felett megállt az idő.
Férfiaik barátságtalanul viselkedtek egymással, gyakorivá váltak a vérre menő párharcok… S lassan kialakult a hierarchia.
A csaták veszteseinek életben maradásuk esetén két lehetőségük maradt: behódoltak a győztesnek, vagy elhagyták családjuk és hosszú vándorlásba kezdtek.
A farkasok népe egyre csak terjedt; harapással, karmaik által okozott sebekkel adták tovább Gaia ajándékát, s mindezt legtöbbször akaratukon és tudtukon kívül.
Hamar üldözöttekké váltak, rendszeres támadásaik, vérszomjuk, s az első holdas vérfarkasok őrjöngései felett nem lehetett szemet hunyni.

Időbe telt míg megtanulták elfedni kilétüket és kihasználni képességeiket.

Az egyedekben végbemenő változások
Kezdetben akár észrevétlen is lehet a fertőzöttség az egyén számára, de annak legcsekélyebb mértékét fajtársai azonnal megérzik. Kezdetben a változások csak a szokásokkal, az érzelmekkel kapcsolatban bukkannak fel. A vérfarkas kölyök vérmérséklete hevesebb, mint egy átlag emberé, bármely higgadt is volt halandóként. Érzelmei, ösztönei egyre gyakrabban ragadják el, előfordul, hogy egyáltalán nem cselekszik az emberi logikának megfelelően.
A farkasok területjelölő és-védő ösztöne a vérfarkasokra is jellemző. Változó, hogy mikor alakul ki egy új egyed életében; ez függ korábbi hajlamaitól, de gyakran előfordul, hogy az új élet a személyiség jelentős változását hozza magával.
Idővel az egyed egyre inkább vágyik majd a természetbe, valamint saját fajtársai közé. Ez a vágyakozás gyakran megmagyarázhatatlan számára, kívülállónak tekinti magát.

Falkán belüli viszonyok
A falkán belül hierarchia uralkodik, állandóak a versengések, melyek nem minden esetben járnak dominancia harcokkal. A falka legújabb tagja mindig a társadalom legalján foglal helyet, onnan küzdi feljebb magát, ha eléggé domináns és erőteljes. Előfordulhat, hogy egy gyengébb egyén olyan hatást kelt egy nála erősebben, hogy az elfogadja őt maga felett, ilyenkor megeshet, hogy az egyén olyanok fölé kerül a ranglétrán, akik nem ismerték el. Ebben az esetben a gyengébb egyednek kötelessége elismertetnie a pozícióját az alatta állókkal, amennyiben ezt még sem teszi meg, akkor kivívott helye a hierarchiában érvénytelen, dominanciáját egyedül a le/meggyőzött féllel szemben érvényesítheti, valamint azokkal akik korábban is alatta helyezkedtek el a társadalmi szerveződésben.
A vérfarkasok a falkavezér kivételével bárkit kihívhatnak a falkából, ha azonban a kihívott nem közvetlenül felettük áll a hierarchiában, akkor az előző bekezdésben foglaltak alapján kell eljárnia. Ha valaki visszautasít egy egyértelmű kihívást, akkor automatikusan vesztessé válik a küzdelemben.
A falkavezért csakis a közvetlenül alatta álló két egyed hívhatja ki, de ez a küzdelem minden esetben halálig folyik. Amikor a falkavezér hív ki egy alatta álló egyedet, akkor a küzdelem inkább szolgál figyelmeztetésül, mint dominanciaharcként.
Az átlagos dominanciaharcok leggyakrabban első vérig, vagy megadásig folynak, ez a megállapodásoktól függ. A dominanciaharcokba nem avatkozhat bele senki sem, ha mégis, akkor a küzdelem érvénytelen.
A küzdelmek során eszköz használata tilos, csak a saját erejükre támaszkodhatnak a küzdő felek. Ha azonban az egyik fél nem képes az átváltozásra, akkor szúrófegyver használata engedélyezett számára, hogy ellensúlyozza természetből fakadó gyengeségét.
//Az njk karakterekkel vívott dominancia harcokban senki sem játszhatja ki az njk és a saját karaktert egyaránt, ilyen esetekben ajánlott a csoport-moderátor, vagy egy tapasztaltabb játékos felkérése a játék levezetésére.//
A falka tagjai kölcsönös vonzódást éreznek egymás iránt, szeretik egymást megérinteni, nem zavarja őket mezítelenségük. A gyengéket ösztönösen vonzzák a náluk erősebbek, ami a született farkasok biztonságérzetére vezethető vissza.

Falkák közti viszonyok
Maguk a vérfarkas közösségek (a legkisebb falkától a legnagyobbig) szinte minden alkalommal állandó harcban állnak egymással, leginkább a határok betartása vagy terjesztése végett. Arra, hogy teljes béke vagy továbbmenve, esetleg szövetség alakuljon ki két szomszédos falka között, a mai napig még nem volt példa.
Gyengébb vagy erősebb szövetségek olyan közösségek között alakulnak ki, melyek nem sértik egymás érdekhatárait; egymás kölcsönös segítése adok-kapok formában működik. A névleges megállapodásokat - amiket nem súlyoz semmilyen tett- gyakran nem tekinti érvényesnek a többi falka.


Szintezés:

I. szint: Vérfarkas kölyök
Az egyed nem biztos hogy tudatában van annak, ami vele történik. Érzékei lassan kezdenek kiteljesedni, fejlődni. Esetleges érzékszelvi hiányosságai megszűnnek ( pl: látási, hallási problémák). Ereje minimális növekszik, de folyamatosan az idő előrehaladtával.
Telihold alkalmával váltanak alakot, nagy fájdalmak között, s vérfarkas képében jelennek meg, ami azt jelenti hogy testük jelentősen megnyúlik (minimum 2,5 méter, de akár a 4-et is meghaladhatja a magasság), lábuk, gerincük meghajlik, kezeik manccsá válnak, s karmokká nőnek körmeik. Arcuk pofává torzul, előreugró orral, hegyes fülekkel. Testükön szőr burjánzik, melynek színe egyedenként változó, de előfordulnak csak nem ugyanolyan kinézetű vérfarkasok is. Szemük megnyúlik, kissé kidülled, pupilláik kitágulnak, az írisz színe is elváltozik, élénkebbé válik, vagy teljesen elsötétül.
Elméjük teljes mértékben elborul az átváltozás alatt, nem tudják hogy mit cslekszenek, csak az éhség hajtja őket. A hajnal megérkezésekor levedlik az alakot, de emlékeik csak szürke foltok. Van, aki arra sem jön rá, hogy egyáltalán tett valamit az éjszaka.
Az átalakulás nagyon speciláis esetekben, akkor is végbe mehet, hogyha megrázkodtatás éri az egyént, s nem képes emberként feldolgozni azt. Ez esetben már pár óra múlva fáradtan rogy össze (minden bizonnyal hatalmas vérengzés után) s ismét felölti emberi alakját.
A vírusok és baktériumok többé nem sértik őket, mondhatni immunisak az emberi betegségekre.
Sebeik emberi alakban is gyorsabban gyógyulnak, de az áldás csak harci alakjukban szembetűnő (a sebsség egyedenként változik, nincs meghatározva). Jelentős sebeket csak az ezüst ejt rajtuk, de bármilyen más anyag is lelassítja őket még.

II. szint: Vérfarkas
Telihold alkalmával már teljes mértékben tudatánál van, s ösztönei hajtják távolabb az emberektől. Ezen alkalmakkor már nem csaka vadászat élteti, élvezi az arcába csapódó szelet, azt ahogyan a gallyak félrehajlanak útjából. Már inkább a természettel versenyez.
Erejétől függően változik, hogy milyen gyakran történik meg a speciális átalakulás. Ha elég erős, akkor képes visszatartani a fenevadat, valamint nagyn nagy koncentrálással elő is rántani őt. Gyengébbekre az első szintnél leírtak vonatkoznak, azzal a különbséggel, hogy már eszüknél vannak, s képesek tartani magukat.
Sebességük elérheti 80-100 km/h-t futás során, s nem fáradnak el csak óriási távolságok után. Hallásuk kifinomult, kilóméteres távolságból értik az emberek beszédét, s látásuk már emberi alakban is tökéletes az éjszaka folyamán.
A regeneráció már emberi alakban is szembetűnő, a nem ezüsttel ejtett komoly sérülésekből is 1-2 nap alatt felgyógyulnak. Az ezüst ütöte sebek viszont hetekig is gyógyulhatnak nyugodt környezetben, fekvés mellett. Harci alakban a gyógyulás gyorsabban történik.

III. szint: Farkasmester
Képesek befolyásolni az átalakulások idejét, akkor öltik fel a harci alakot, amikor csak kedvük szottyan, bár ez kimerítheti őket Ha elég erősek és rátermettek, már igazi, vadon élő farkas állat alakját is magukra ölthetik, melynek megtartása nem igényel különösebb erőfeszítést, csak a hogyanja bonyolult elsőre.
Vallásos áhitattal tekintenek a természetre, mely barátjukként fogadja őket. Társaik hiánya mély lelki traumaként érinti őket, ritka az aki inkább egyedül bóklászik a világban.
Saját testüknek gyógyítása már rekordsebességgel történik, az ezüst által okozott sebek 1-2 napig maradnak meg, heget hagyva maguk után, míg minden más anyag által okozott sérülés percek vagy órák alatt eltűnik.
Érzékeik már nem igazán tudnak hová javulni, tökéletesek. Sebességük pedig elérheti azt a szintet, ami egy ember számára már láthatatlan. Erejük meghaladja a náluk magasabb szintű vámpírokét, bár azok gyorsaságával még nem érnek fel.

IV. szint: Veterán vérfarkas
Már semmilyen mellékhatással nem jár az átalakulás, könnyedén uralják. Hatalmuk és erejük ősi, hitük pedig megrendíthetetlen. Már felállásuk is félelmetes, az alsóbb szintűek számára szinte istennek tűnhetnek.
Erejük határa a csillagos ég, folyamatosan fejlesztik magukat fizikailag.
Az ezüst ütötte nem halálos sérülések órák alatt gyógyulnak meg, minden más csak percek kérdése.

V. szint: Falkavezér
Mérhetetlen tisztelet övezi őket, vagy ha nem, akkor gondoskodnak legalább a félelemről. Harcok során keverednki ki a veterán farkasok közül, erejük, sebességük, érzékeik, mind nagyon fejlett. Gaia kiválasztottainak nevezik magukat, s nem ritka hogy különleges képességekkel is rendelkeznek.



Diszciplínák:

Öröklés hatalma:
Ha megesznek egy elhunytat (ember, állat, különböző lények), annak bizonyos képességei és tulajdonságai (jók és rosszak egyaránt lehetségesek) átszállnak a fogyasztó vérfarkasokra. Ezért az étkezés, egy körültekintő procedúra.
1. szinten: Még nem jelenik meg.
2. szinten: A képesség, tulajdonság csak pár óráig marad meg, de nehéz elnyomni. Intenzív.
3. szinten: Napokig, hetekig megmarad, idomul az új tulajdonoshoz.
4. szinten: Örökre, vagy évtizedekig marad meg, finoman ivódik be, teljes mértékben idomul.

Elméleti sík:
Farkas és harci alakban csak mentálisan képesek kommunikálni, valamint test- és állati beszéddel. Ezek közül a fejbéli társalgás a legnehezebb, amit időbe telik elsajátítani.
1. szinten: Az egyed képes meghallani a nem neki szánt, de nem is rejtegetett üzeneteket.
2. szinten: Hall és üzenni is képes bizonyos távolságokon.
3. szinten: Képes irányítani és megvéde a gondolatot, üzenetet a nála alacsonyabb és azonos szintű lényektől.
4. szinten: Teljes mértékben irányítja, védi. Nagy távolságokon is.
5. szinten: Hallja a falka tagjait bármilyen távolságból, üzenni is ugyan így képes.

Gaia vonzása:
Az Istennő ajándékának maradandó velejárója, hogy az egyedek egyre jobban vágyják az erdő, társaik közelségét és a távolságot a városok nyüzsgésétől.
1. szinten: Még szinte észrevétlen a kezdődő vonzalom az erdő, a természet iránt.
2. szinten: Nyilvánvalóan vonzza a természet, a csillagok. Megnyugszik a szabadban.
3. szinten: Fusztrálja a tömeg, a város. Vágyik társai közelségére.
4. szinten: Erőt merít a természetből, szövetségesétől.
5. szinten: Szoros kapcsolat Gaiaval. Imái és apró kérései teljesülnek.

Részleges átalakulás:
A fejlett vérfarkasok képesek csak bizonyos testrészeiket átformálni a Gaia által kedvelt alakba. Ez lehet mondjuk egy mancs, vagy a pofa, a vágyaikon múlik.
3. szinten: Nagy erőfeszítések árán képes részlegesen átalakulni, de sok erő megtartani ezt az állapotot.
4. szinten: Könnyedén átalakul részlegesen, rutinmozdulat.